Múlt, jelen, jövő
Kisdobsza Baranya megye Nyugati határán, a Nyugati és a Keleti Gyöngyös patak által határolt területen fekszik. Talaja a Pannon tenger üledékéből épült fel. Rétegeit a sivatagi korszak viharai letarolták, később lösz takaróval fedték be. A korai erdőségi talajokkal keveredve alakult ki a mai anyagos talaj mely néhol homokos területekbe megy át.
Adataink szerint a község eredete a XI. század végére, a XII. század elejére tehető. Hiteles adatok 1277-től vannak, de más iratok már 1237-től említik a települést. Feltételezhető, hogy jóval korábban is voltak lakók a területen. Ezt látszanak igazolni a község területén talált római kori érnék és a kiásott római kori szarkofág.
A honfoglalás utáni időszakban Koppány népe telepedett meg a község területét is magába foglaló, a Balatontól a Dráváig terjedő területen. Az első lakók a szomszédos Kálmán-Csehi betelepítésével egyidőben -1100 körül- kerültek ide. A település nevét a korai okmányok „Dubza” néven említik.
A községet az 1006-ban Szent István kirány által alapított Székesfehérvári Káptalan egyik birtokaként tartották nyilván. Ezen belül királynéi birtok volt, ami a királyné háztartását volt hivatott ellátni. A falut a királyné eladományozhatta, melyet többször meg is tett. A királyné székhelye az akkori Següsd vármegye volt, ide gyűjtötték a fényűző udvartartást szolgáló javakat. A XIV század végén Següsd vármegye beolvadt Somogy vármegyébe, igy a településnek az elmúlt évszázadok során több gazdája is volt. A török hódoltság alatt sem pusztult el. A korai adatok szerint 32 házból 1715-ig 17 ház maradt meg. 1807-ben I.Ferenc király a Kegyes Tanítórendnek adományozta, ez volt a település utolsó földesura.
Kisdobsza legrégebbi története azonos Nagydobszáéval, amellyel táregyházat képezett. Önálló története 1859-től kezdődik. Ekkor alakult anyaegyházzá és az elkülönülés alkalmából a Kegyes Tanitórend 12 hold földet adományozott az egyháznak. Templomukat 1859-ben építették földjeik jövedelméből és közteherviselésből. 1861-ben létesítették iskoláját, ami 1950-ig önálló elemi iskolaként működött. A nagydobszai körzeti iskola indulásától – 1950-tól- már csak alsótagozatos iskolaként működött.
A község fejlődését elősegített az 1868-ban megépített vasút, melynek kisdobszai állomásán egy mellékvágányú kitérővel jelentős áruforgalom bonyolódott. 1948-ban új utca nyílt a 6-os úttól északra.
1978 végén ismét összekapcsolódott a két település sorsa, Kisdobsza és Nagydobsza községet „Dobsza” néven egyesítették.
A kisdobszai településrész lakosságának kezdeményezésére 1992. január 1-vel a két település ismét önállóvá vált Kisdobsza és Nagydobsza néven. A település önkormányzata nagy hangsúlyt fektet a településkép javítására, az infrastruktúra fejlesztésére. A régi építészeti emlékek megőrzésére és helyreállítására. Ezen erőfeszítésit ismerte el a Baranya Megyei Önkormányzat 2005-ben a „Kultúrált Települési Környezetért” díjjal.